notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Sportolj a stressz ellen, a depresszió ellen!

hirdetes

Sportolj a stressz ellen, a depresszió ellen!

vitalzone.hu

A sporttal, rendszeres testmozgással foglalkozó tudományos kutatások mind azt mondják, hogy az edzés jót tesz nekünk. Nemcsak a testünknek, de a memóriánknak és a kedvünknek is.

Sportolj a stressz ellen, a depresszió ellen!

Amerikai Pszichológiai Társaság szerint akár már 5 perc közepes intenzitású mozgás után mérhető változás áll be az emberek hangulatában. Azaz már minimális mozgástól is kicsit jobb a kedvünk. (Ez a nőkre egyébként különösen igaz.)


A pszichológiai kutatásokból kiderül az is, hogy az aktív emberek kevésbé hajlamosak a depresszióra, és aktivitás alatt nem az ironmanre való felkészülést értették a kutatók.
A vizsgálatban résztvevőknek elég volt heti hatszor 35 perc sétát tenni ahhoz, hogy a felére csökkenjenek a depressziós tüneteik. Nem véletlen, hogy ma már egyre több helyen építik be a rendszeres mozgást is a depresszió kezelésébe.


Az edzés egyébként nemcsak a depresszió, de a stressz, a szorongás, sőt a pánikbetegség kezelésében is hatásos. A jelenség mögött számos biokémiai folyamat áll, ahogy a mögött is, hogy egy edzés után miért látjuk tisztábbnak, egyszerűbbnek az életet, miért érezzük tőle magunkat könnyebbnek.


Akkor miért ódzkodnak a mozgástól ennyien?


Részben azért, mert elkezdeni szívás. Akkor is jó adag akaraterő kell hozzá, ha az ember korábban pozitív élményeket szerzett a sportban, hát még akkor, ha negatívakat.
A sok gyerek- és iskoláskori rossz tapasztalat (köszi, tesi óra!) azt erősíti az emberben, hogy béna, a sikertelenség pedig bátortalanná, szorongóvá tehet.


Pedig a mozgás pont olyan, mint a főzés vagy az autóvezetés. Meg kell tanulni. Az eleje nyilván küzdelmes, de ha megvannak az alapok, akkor több esély van rá, hogy élvezni is lehessen. Persze ehhez az kell, hogy a mozgás rendszeres legyen az életünkben, hogy szokássá váljon, aminek szintén időt kell adni. Sok időt. Ez viszont csak akkor fog összejönni, ha vannak világos célok az ember előtt.

hirdetes


Mit akar a mozgástól? Egészségesebb akar lenni? Szexibb? Vékonyabb? Erősebb? Hiányzik a rendszer, a kihívás, a társaság? A válaszoktól függ, hogy milyen mozgásformába érdemes belefogni.


Ha a mozgásforma már megvan, akkor leggyakrabban kapacitásunk túlbecsülésével rontjuk el az élményt. Ez ugyanis a valóságban sokkal alacsonyabb, mint sejtenénk.


Egy túlsúlyos, edzetlen embernek már az is kemény meló, hogy végig állja a konyhában, amíg megsül a krumpli, nemhogy lenyomjon tíz guggolást. Mindenkinek megvan a maga edzettségi szintje, ha ezt jóval felüllövi, az nemcsak kudarcélményhez, de rengeteg kellemetlen testi tünethez is vezet.


És kinek van kedve a héten megint lemenni oda, ahol a múltkor majdnem agyvérzést kapott?


Ilyenkor egyébként nemcsak az izmaink edzetlenek, de a szívünk, a légzőrendszerünk is. Az egész szervezetünknek meg kell tanulnia mozogni, de ehhez lassan, fokozatosan kell hozzászoktatni a testet. Mázli, hogy elképesztő sebességgel alkalmazkodunk a kihívásokhoz: a testünk edzésről edzésre jobban működik majd. Bármilyen óvatosan bánunk is a terheléssel, kellemetlen testi tünetek lesznek. Nem mindegy, hogyan értelmezzük, értékeljük ezeket.


Ha a fáradtságot, a zihálást, az izzadást a rossz kondinknak tudjuk be, az szégyennel, szomorúsággal, elkeseredéssel jár, de ha annak a jeleként fogjuk fel, hogy keményen dolgozunk és épp a határainkat feszegetjük, az büszkeséggel, elégedettséggel tölt el. Akkor is, ha fáj.

hirdetes


A mozgás szeretete sokban genetikai tényezőkön múlik. Tehát van, akinek eleve megadatott, hogy élvezze a mozgást, mindenki másnak azonban meg kell küzdeni az örömért.
Ahhoz ugyanis, hogy egy viselkedés tartósan fennmaradjon, kell, hogy számunkra bizonyos előnyökkel, haszonnal, jutalommal járjon. Ha pedig a konkrét tevékenység, a mozgás, a mozdulatok élvezete kiesik, kell valami más.


Bármi más. Van, aki a versengést szereti (önmagával, a társaival), van, aki azt, hogy közeledik a céljához, hogy legyőzi a lustaságot, hogy kontrollt gyakorol az élete vagy a teste felett, más azt, hogy tartozik valahová, hogy összhangba kerül önmagával, hogy feszegeti a határait, hogy egészségesebb, vonzóbb lesz a sporttól.


Érdemes tehát megkeresni a mozgásban azt, ami nekünk számít, és ezt tartani szem előtt akkor is, amikor nincs kedvünk elindulni az esőben edzésre vagy nekilátunk az utolsó utáni fekvőtámasznak. Ha erre képesek vagyunk, akkor a jutalomhoz vezető út, vagyis maga az edzés is élvezetesebb lesz. Ha mégsem, hát marad a vasakarat.

Szerző: Suba Krisztina – Személyi Edző

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes
További cikkek ebben a témában


Szótár

Lipidológus

A zsíranyagcsere-betegségekben járatos belgyógyász szakorvos. Tovább

Globesity

A globesity a múlt század folyamán kialakult, de hatásaiban napjainkban jelentkező tömeges... Tovább

Tovább a lexikonra
akaraterő alakformálás betegség edzésmódok edzőterem egészség egészséges életmód életmód lelki egészség mozgás stressz