Tipikus gyerekbetegségből vált egyre több felnőttet érintő problémává a fruktózfelszívódási zavar, amelynek lényege, hogy a szervezetünk nem tudja feldolgozni a gyümölcscukrot. A kellemetlen tünetek hátterében a megváltozott étkezési szokásaink és az átalakuló élelmiszeripar áll. A jó hír: ez a zavar visszafordítható.
Amikor a gasztroenterológus elém tette a táblázatot, hogy mit szabad, és mit kéne elkerülnöm, azért magamban nyeltem egyet. Nagyon szeretem a gyümölcsöket, de akkor most már csak ünnepnap ehetek belőlük? Mint kiderült, azért nem eszik ilyen forrón a kását. Mézzel viszont már semmiképp, hiszen annak is különösen magas a fruktóztartalma. Rólam pedig nemrég mutatta ki a vizsgálat, hogy fruktózfelszívódási zavarom van
A fruktóz a gyümölcscukor, amelyet megtalálunk minden gyümölcsben és zöldségben, a mézben, és az utóbbi időben egyre nagyobb mennyiségben az élelmiszeripari termékekben is. Utóbbi oka, hogy a fruktóz sokkal édesebb, mint akár a répa- vagy a nádcukor.
A felszívódási zavar (azaz fruktóz malabszorpció) pedig azt jelenti, hogy a szervezet, azaz pontosabban a vékonybél nem tud mit kezdeni a fruktózzal. Emiatt a gyümölcscukor halad tovább a vastagbélbe, ahol a baktériumok erjeszteni kezdik, így gázok (például hidrogén) képződnek.
Egyénenként változó, hogy ez kinek milyen panaszokat okoz, a kellemetlen hatás a puffadástól a hasi görcsökön át a hasmenésig sokféleképpen jelentkezhet.
Bonyolítja a helyzetet, hogy laikusként ezeket a tüneteket könnyű összekeverni a tejfehérje, illetve tejcukor emésztési zavar tüneteivel.
Merthogy az ételérzékenységek korát éljük. Szinte minden héten kiderül egy ismerősről, hogy tejcukorérzékenységgel vagy éppen cöliákiával diagnosztizálják. És persze olyanok is vannak, akik azért kezdenek tej- vagy gluténmentes diétába, mert magukat diagnosztizálják, esetleg téves információk alapján egészségesebbnek hiszik az ilyen mentes étrendet, vagy valamiért úgy gondolják, az majd segít nekik a fogyásban. Hogy az ilyen önálló akciók miért veszélyesek, és vezethetnek akár hiánybetegségek kialakulásához is, azzal ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen.
Kicsit macerás, de nagyon ajánlott végigmenni a teszteken
Sok beteghez hasonlóan én is meg voltam győződve róla, hogy a tej lesz a ludas, mikor hosszú évek sikertelen öngyógyítási próbálkozásait követően végül rászántam magam, hogy felkeressek egy gasztroenterológust, és megcsináltassam a teszteket.
Eltelt egy bő hónap, míg a vizsgálatok végére értünk tejjel, gluténnal, keményítővel, aztán végül legutolsóként kiderült, hogy a fruktózzal van a baj.
Érdekesség egyébként, hogy akár a tejcukor esetében, a fruktózfelszívódási zavar megállapításához is a hidrogén-kilégzéses tesztet használják.
Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatot megelőző napokon meghatározott, szigorú diétát kell tartani, majd a vizsgálat előtt éhgyomorra fruktózos vizet itatnak a pácienssel. Adott időközönként egy kis érzékelő eszközbe kell belefújni, az méri a hidrogén mennyiségét - aminek ugyebár egészséges szervezetnél semmi keresnivalója a kilélegzett levegőben.
Mégis hogy lett a gyerekek emésztési zavarából felnőtt probléma?
A diagnózist követő percben tette elém az orvosom a fent említett táblázatot a zöldségek és gyümölcsök fruktóztartalmának listájával, majd a felszívódási zavart kezelő diétáról kezdett beszélni.
Ám mielőtt ebben a cikkben is rátérnénk erre, előbb érdemes megnézni, hogyan alakul ki a fruktózfelszívódási zavar. Ennek alaposabb megértésehez kerestem meg Dr. Pálfi Erzsébet dietetikust, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) Tudományos Bizottságának tagját.
A fruktózfelszívódási zavar akkor jelentkezhet, ha tartósan sokkal több fruktózt fogyasztunk, mint amennyit a szervezet normálisan fel tud dolgozni. A szakemberek régebben a gyermekgyógyászatban láttak ilyen betegeket, és a probléma gyökerét a gyerekekkel megetetett különböző gyümölcskészítmények mennyiségében találták meg, magyarázza a dietetikus. Ez nemcsak a gyártósoron készült bébiételekre vonatkozik, hanem arra is, amikor egy gondos anyuka például tíz sárgabarackból készít otthon pépet a gyereknek.
Ezzel azért kell vigyázni, mert míg a pép könnyen lecsúszik, normális esetben lehet, hogy a gyerek csak három egész barackot enne meg magától. Azzal a három barackkal sokkal jobban meg kell dolgozni, mint a péppel, el kell rágcsálni, ami tovább tart, hamarabb kialakul az egészséges teltségérzet, így kevesebb fruktóz jut a gyerek szervezetébe.
Egyszerűen túlterheljük a szervezetünket
A gyümölcscukor felszívódási zavarát az elmúlt években egyre több felnőttnél is diagnosztizálják, aminek oka az lehet, hogy a táplálkozásunk olyan irányba változott, amivel egyre több fruktózt fogyasztunk.
A Táplálkozási Akadémia adatai szerint napjainkban a fruktózfogyasztás átlagosan napi 11-54 gramm között változik világszerte, de ez a szám egyedi esetekben akár ennek többszöröse is lehet. A felszívódási zavar pedig akkor alakulhat ki, ha tartósan 25 gramm fölé nő a napi fogyasztás. Van ugyanis egy szállító fehérjénk, a GLUT5, amelynek többek között az a feladata, hogy a fruktózt a vékonybélből a béláramba juttassa, viszont ennek a fehérjének korlátozott a kapacitása.
Ha csak a fenti barackos példát vesszük, akkor tíz darab közepes, nyers sárgabarackban körülbelül 16 gramm fruktóz van. Egy közepes, nyers almában 14 gramm. Az aszalt gyümölcsök pedig értelemszerűen még sűrűbbek: száz gramm mazsola például 33,8 gramm fruktózt tartalmaz.
Magyarországon jelenleg körülbelül kétmillióan élnek gyomor- és bélrendszeri zavarokkal, ám a kellemetlen tünetekkel sokan nem foglalkoznak - pedig a háttérben egyre gyakrabban a növekvő mennyiségű cukor lebontásához vagy felszívódásához szükséges enzim hiánya is állhat.
Változott az élelmiszeripar, és túl sok édeset eszünk
Sajnos a növekvő fruktózbevitel nem azt jelenti, hogy olyan rengeteg gyümölcsöt és zöldséget ennénk, amivel már nem bír el a szervezetünk. Sőt.
Átalakultak az ízesítési trendek a táplálkozásunkban, és az élelmiszeripar is egyre több terméket édesít a magas fruktóztartalmú - és a répa- vagy nádcukornál jóval olcsóbb - kukoricasziruppal. Ha végigböngésszük a boltok polcait, ott sorakoznak a fruktózzal ízesített ásványvizek, szörpök, alacsonyabb gyümölcstartalmú gyümölcslevek, csökkentett cukortartalmú élelmiszerek. De felelősek a smoothie-k, a gyümölcskoncentrátumok, az aszalt gyümölcsös készítmények, a gyümölcsszeletek, a müzliszeletek, a mézzel édesített müzlik, reggeliző pelyhek is. A dietetikus szerint ezek fogyasztása tulajdonképpen felesleges kalóriabevitelt is jelent.
És akkor még nem is beszéltünk a cukrozott nassokról, amelyekre valójában szintén semmi szükségünk.
Súlyos társbetegségek és alattomos következmények
Még ha valaki legyint is a különböző hasi kellemetlenségekre, sajnos olyan komolyabb betegségek, mint a cöliákia vagy a gyulladásos bélbetegség társulhatnak fruktózfelszívódási zavarral.
Az irritábilis bél szindrómával (IBS) élők 60 százalékánál pedig kimutatható, hogy számukra a fruktóz is tünetokozó. A szakértők szerint velük ezért a jövőben a fruktózterheléses vizsgálatot is el kellene végeztetni, és fruktózszegény étrendet kell kialakítaniuk.
Ami viszont azokat is érinti, akiknek nem alakult ki felszívódási zavar, hogy önmagában a fruktóz túlzott fogyasztása súlyosan károsíthatja a májat, és hajlamosít a nem alkoholos zsírmáj kialakulására. Ez utóbbi pedig könnyen az elsődleges májrák előszobája lehet.
És akkor a végére a jó hír
Mégpedig, hogy a fruktózfelszívódási zavar egy jól kezelhető, visszafordítható állapot.
Négy-hat héten keresztül a dietetikus segítségével kialakított étrendet kell követni, aminek hatására a panaszok többnyire enyhülnek vagy teljesen meg is szűnnek, ahogy a túlterhelést követően magához tér a szervezet.
Ez a diéta valójában nem is drasztikus megvonásokat jelent, hanem az egészséges, kiegyensúlyozott étrendet - amelyből természetesen eltávolítottuk a károsan túl sok fruktózt.
Kezdjük az édesített élelmiszeripari termékekkel, illetve az olyan magas fruktóztartalmú nyersanyagokkal, mint például a méz. Sőt, mivel a fruktózfelszívódási zavart súlyosbítják, a manapság népszerű, édesítőszerként használt gyümölcsalkoholokat is teljesen el kell hagyni, ilyen például a xilit és a szorbit.
Legnagyobb örömömre Dr. Pálfi a beszélgetés során többször hangsúlyozza, hogy a felszívódási zavart kezelő diéta nem jelenti azt, hogy száműzzük a tányérunkról a gyümölcsöket, pláne a fruktózt szintén tartalmazó zöldségeket. Hiszen a fruktóz túlfogyasztása - ahogy már szó volt róla - manapság nem a friss zöldség és gyümölcs miatt alakul ki.
Természetesen lehetnek olyan extrém esetek, amikor például a magas gyümölcscukor-tartalmú almát, sárgabarackot, körtét is hanyagolni kell, de az alacsonyabb fruktóztartalmú, például bogyós gyümölcsöket, salátaféléket, cukkinit, padlizsánt stb. akkor is bátran megehetjük. Ezek kiválasztásában segít a dietetikus és a már többször emlegetett táblázat.
A cél, hogy a kezelőorvossal, dietetikussal közösen megtaláljuk, hogy a szevezetünk számára mi az az egészséges és megfelelő mérték, amely megtartásával nem újulnak ki a panaszaink.
A szakember felhívja ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy ebben az esetben nem segít semmilyen tabletta - hiába reklámoznak ilyeneket az interneten.
Akkor hát viszlát méz, és személyes bűnöm, a töménytelen mennyiségű mazsola és egyéb aszalványok. Viszlát, egészségesnek vélt smoothie-k. És viszlát, kapkodva, alkalmanként bedobott sajtburgerek. Nem is hangzik ez olyan rosszul.
Forrás: HVG.hu
