Laktózos, fruktózos, gluténérzékeny a gyerekem, mit tegyek? Feje tetejére kell e állítani a konyhát ahhoz, hogy kiüldözzük az utolsó szem glutént is? Mit mondjak a gyereknek, ha nem eheti meg azt a finom ennivalót, amit az apukája jóízűen elfogyaszt? Ha esetleg kimarad az ovis szülinapi tortázásból?
Az ételintoleranciákkal foglalkozó tudományág viszonylag fiatal múltra tekint vissza, de gyors fejlődést mutat. Egy biztos: a hétköznapi konyhatündér szerepe általában az anyukákat illeti meg.
Nem is olyan régen még csak ételallergiásokból állt a világ. Köznyelv még sokszor most is allergiásnak nevezi azt, ha valaki valamilyen ételre érzékeny. Ételintolerancia és az ételallergia egyáltalán nem ugyanaz.
Lényeges különbség, hogy az allergiás reakciók azonnal, vagy pár órán belül jelentkeznek. Az ételintoleranciával kapcsolatos panaszok alattomosabbak, több nap is kell, mire kifejlődik a tünet vagy tünet együttes. Nehezen azonosítható, embere válogatja, hogy kinél mi a domináns panasz. Ezért a pontos diagnózis türelmet igényel.
A gondosan megválasztott étkezéssel viszont jelentős életminőség javulást tudunk elérni, ami öröm a gyereknek és a szülőknek egyaránt. Kétéves gluténmentes diéta után egy kisfiú anyukája így fogalmazott:„Óvodai fényképen ugrani látni, a régen sétálni is nehezen tudó gyereket egész megható”
A kicsi családtag diétáztatása nagy kitartást igényel az egész család részéről. Ebben mindenkinek fontos szerep jut. Tágabb értelemben érintett a bölcsődei, óvodai később iskolai közösség is. A siker, a gyógyulás tehát kizárólag az egész környezet összefogásával tud megvalósulni tulajdonképpen egy közös produkció.
Néhány jó tanács:
1. Vegyük komolyan a hosszabb ideje fennálló emésztési panaszokat (hasmenés, haspuffadás, erős bélgázképződés, hasfájás, krónikus székrekedés).
2. A tünetek súlyossága függ az elfogyasztott étel mennyiségétől. Allergia esetében ez nem áll fenn.
3. Az ételintolerancia hosszú távon gyulladásos panaszokat hoz létre a szervezet különböző pontjain. Idővel a panaszok áttevődnek más szervekre pl. bőrtüneteket (ekcéma, krónikus csalánkiütés, pattanásos bőr), fejfájást, migrént, izomfájást, ízületi gyulladást okozva. Ez adja meg a betegség alattomos voltát.
4. Pontos diagnózis felállítása előtt ne kezdjünk diétába! Forduljunk szakorvoshoz. Az előtte megkezdett diéta meghamisítja a vizsgálat eredményeit és rossz diagnózishoz vezethet. A diagnózis felállításához vissza kell állítani diéta előtti étkezési szokásokat, ami rengeteg fájdalommal és tünettel jár.
5. Sokszor a rokonokkal, ismerősökkel a legnehezebb megértetni, hogy miért, nem jó azt adni a gyereknek, ami van.” Csak egy falatot”,” attól nem lesz baja”,” igazi házi sütemény”…. úri huncutságnak gondolják, hogy még a vágódeszkára, késre, és a fűszerekre is figyelni kell a gluténérzékenység esetén. Itt mindenki kicsit úttörő is a saját környezetében!
6. Van gyerek, aki könnyebben elfogadja, hogy ő most bizonyos értelemben egy „különc” az óvodában vagy az iskolában, mivel mást eszik, mint a többiek vagy esetleg nem vehet részt a só liszt gyurmázós kézművesen. Van, aki ezt traumatikusan éli meg. Ne hordozzuk a sérelmeket. Kezdeményezzünk párbeszédet a pedagógusokkal. Kérjünk külső segítséget, ha ez szükséges.
7. Nyaralásnál, utazásnál különösen figyeljünk oda. Sajnos az éttermek személyzete nincs kellően felkészítve az ételintoleranciás problémákra, ilyen helyzetekben legyünk nagyon körültekintőek. A váratlan hasmenés, hányás ne tegye tönkre a nyaralásunkat.
8. Mint minden diéta egyben egyoldalú megterhelése is a szervezetnek. Dietetikusoktól, táplálkozási szakértőktől tudakozódjunk, hogy a gyermek étrendjét mivel egészítse ki.
9. A diétázás plusz anyagi megterhelést jelent a család számára, ezért érdeklődjünk, hogy milyen aktuális állami támogatásokat tudunk igénybe venni (adókedvezmény, emelt családi pótlék, és a gyerek tíz éves koráig GYES).
Forrás: HVG.hu
