Legyen ez a mondat a jelmondatod a következő időszakra, ugyanis most, hogy lassan vége a télnek, vége a lazsálásnak is. Az mind szép és jó, hogy te elhatároztad magad „majd most változtatsz!” – sajnos nem elég csak az elhatározás. Készen állsz rá, hogy tegyél is a változásért?
Nem elég csak akarni a változást, tennem is kell érte!
Legyen ez a mondat a jelmondatod a következő időszakra, ugyanis most, hogy lassan vége a télnek, vége a lazsálásnak is. Készen állsz rá, hogy tegyél is a változásért? Vagy ha nem, akkor inkább ne áltasd magad ezzel a szép hittel. Hisz az igen kevés lesz ahhoz, hogy végre elérd az álmod. De előbb tedd fel a kérdést: Tényleg akarod te a változást, vagy igazából jó neked úgy, ahogy eddig volt? Márpedig a legtöbben inkább elfogadják azt, ahogy élnek, mintsem tegyenek is magukért valamit. Mit is mondhatnék neked, hogy meggyőzzelek, akard igazán a változást? Szerintem ehhez nem én kellek neked. Amíg Te nem hoztad meg ezt a döntést, addig én kevés leszek. Megvan hát a kellő motiváció? Hát akkor elmondom, mit kell tenned!
Kelj fel végre a kényelemből, és dolgozz meg magadért keményen!
Az életmódváltás a felfogásoddal, a motivációddal és az akaratoddal kezdődik. Ha mindez elég erős ahhoz, hogy végre felkelj és cselekedj, el kell határoznod, hogy gyökerestül megváltoztatsz mindent. A második lépés, a stressz csökkentése lesz az életedben. Kemény a munka? Túl kevés a szabadidő? Emellett már nem érzed úgy, hogy bármit is tennél az ügy érdekében? Ezen változtatnod kell, ha el akarsz érni valamit. Mit is tanácsolhatnék neked? Úgy gondolom, talán a saját példám segíthet neked, hogy elindulj az úton.
Tudod, nekem is igazán stresszes az életem, melyben rengeteg a felelősség, a munka, és annál kevesebb a szabadidőm. Sok ideig úgy éltem, hogy semmit nem tettem magamért, a jövőmnek, a jövőmért éltem. Ennek meg is lett az eredménye. Egy helyben toporogtam a ranglétrán, mégsem történt semmi pozitív „nagy hatású” változás. Eközben pedig csúsztak rám a plusz kilók. Szörnyű érzés volt. Tepertem, ahogy csak lehetett, mégis inkább rosszabb lett, mint volt. A munkám miatt egy helyben ültem egész nap, a mozgást szinte teljesen száműztem az életemből. Nem mintha akartam volna. Míg pár hónap „ücsörgés” után rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Mi kellett nekem? Igen.. Erről beszéltem neked a legelején.. Az a bizonyos elhatározás, hogy tenni kell valamit. Amint erre rájöttem, szépen elkezdtem átgondolni az életemet.
Naponta több ezer forintot költöttem csak a napi „jólétemre”, vagyis arra, hogy sose szenvedjek hiányt ételszükséglet terén, amikkel úgy éreztem, bírni fogom a napot és az általa keletkezett kihívásokat. Nos.. Ezzel csak annyit értem el, hogy tömtem magamba a cukrokat, és a nagy adagú ételeket. Ez volt a legrosszabb, amit tehettem. Hogy pontosan miért? Kezdjük el számba venni a dolgokat..
Nincs mozgás. Egész nap ülsz. Össze-vissza eszel mindent, cukros, hizlaló ételek tömkelegét. Mégis folyton éhesnek érzed magad. A munkád miatt stresszelsz egész nap, mely megint csak a plusz kilókat eredményezi. Kevés alvás, kevés pihenés, kevés kikapcsolódás. Kérdem én.. Jó ez így? Szerintem erre mind tudjuk a választ.
A változást hát az ételek mennyiségének csökkentésével és minőségének javításával kezdtem. Az eredmény az lett, hogy több pénz hizlalhatta pénztárcámat, kevesebb étel hizlalhatott engem. A kocsival munkába érkezést lecseréltem sétára (hisz aki megteheti, hogy sétáljon a munkahelyére.. Legalább ennyit megtehet magáért), a közérzetem és állóképességem ezáltal nagymértékben javulásnak indult, melynek nagyon sok helyen éreztem a pozitív hatásait. Könnyebben vettem levegőt (hisz nem olyan régen váltam meg örökre a dohányzástól is, melyre nagyon büszke vagyok), így a séta még több pozitív hatást eredményezett, végre éreztem egy kis izomlázat a nap végén, ami számomra nagyon hiányzott, hisz eddig egész fiatalkoromban sportoltam. (Igen, már egy kis séta is izomlázat eredményezett!)
Tehát végre került egy kis mozgás újra az életembe, a közérzetem javult és a táplálkozásomon is nagymértékben javítottam. Viszont itt még nem akartam megállni, ha már elindultam a változás útján. Gondoltam, amit megspórolok a napi kajafogyasztásomon, befektethetném valami hasznosabb dologra is. Így hát megvettem a kondi bérletemet. Végre!
Miért lett az edzőterem újra életem egyik fontos eleme?
Régebben járogattam edzőterembe, de nem tartott túl sokáig a lelkesedésem. Nem igazán éreztem jól magam abban a környezetben. Bár tény, hogy elég pici terem volt, kevés géppel, kevés hellyel, túl sok emberrel, azóta viszont nagyobb városba költöztem, ahol igazán igényes a „helyi kondi”. A személyi edzők segítőkészek voltak, össze is állítottak nekem egy edzéstervet, aminek a célja, hogy „formába hozzam magam”. Itt olyan emberek edzettek, akik szinte hivatásuknak érezték a sportot, az egészséges életmódot. Ez az életérzés rám is rám ragadt, hisz nagyon motiváló és inspiráló hatással voltak rám. Sok tanácsot adtak, életmóddal, táplálkozással és a sportolási formákkal kapcsolatban, emellett pedig nagy hangsúlyt fektettek a táplálkozás kiegészítésére is.
