A fánkba és a lúdlábtortába nem kell tej, az afrikai harcsafilé viszont halat tartalmaz. Efféle kuriózumokat tudhat meg az, aki nem sajnálja idejét arra, hogy az üzletekben allergéninformációk után kutasson. Egy uniós hátterű jogszabály több mint két éve előírja a korrekt, pontos tájékoztatást, az ételallergiásoknak mindazonáltal ma sincs könnyű dolguk Magyarországon.
„Allergéntáblázat? Mégis mire gondol?” – így csodálkozott rá a Mágnáskert Príma – leánykori nevén CBA – szupermarketben a HVG érdeklődésére az egyik eladó. Néhány kérdés-felelet után aztán azzal a meglepő információval állt elő, hogy csak egyfajta kenyér van náluk, amelyben nincs tej, „az a kis szögletes”, de azt „ma éppen nem hoztak”. Mondtuk ugyan, hogy a kenyerek nagyobb részében elvileg semmi keresnivalója a tejszármazékoknak, úgyhogy biztosan rosszul tud valamit, és igenis, más hálózatnál vannak tejmentes péksütemények, ő kötötte az ebet a karóhoz. A velős beszélgetés vége az lett, hogy akkor talán menjünk máshova. Más CBA-üzletekben egyébként korrekt, ám korántsem egyszerűen használható tabletes rendszerrel találkozik az ember, ahol abc-sorrendben sorolják fel a termékeket azok összetevőikkel együtt. A franchise rendszerű magyar láncoknál elvileg az egyes boltok döntenek a tájékoztatás módjáról.
Apró betűk
Bár elvileg könnyebb kellene, hogy legyen a mindennapos bevásárlás a speciális étrendre kényszerülők, illetve az effajta diétát önként választók számára az 2014 decemberében életbe lépett jogszabálynak köszönhetően, ám Magyarországon még mindig viszonylag kevés helyen teljesítik a szigorú előírásokat. A szabályok szerint ma már nem csak az előre csomagolt élelmiszereken kell feltüntetni az allergén összetevőket, de az úgynevezett lédig termékeknél, vagyis például a péksüteményeknél is gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról. A szigorítás a vendéglátásra is vonatkozik, vagyis a legkisebb büféktől a fagylaltozókon át az éttermekig mindenütt elvárható volna a jelölés. Ráadásul az érintettek három év türelmi időt is kaptak: az EU ugyanis már 2011 decemberében elfogadta a vonatkozó jogszabályt, de csak később léptette életbe. Arról a tagállamok maguk dönthettek, hogy milyen tájékoztatást tartanak elfogadhatónak, Magyarországon az a megoldás született, hogy elég szóban megadni a vevőnek az információt. Azt azonban ki kell függeszteni az üzletben, hogy kitől lehet kérdezni – sok helyen még ilyen táblát is hiába kerestünk. Ha pedig a vevő írásban szeretné látni az infókat, akkor azt meg kell neki mutatni.
„Állandóan veszekednem kell a pincérekkel, mert nem veszik komolyan a kérdést, és gond nélkül rávágják, hogy nincs tej valamelyik fogásban. A minap 20 percet küzdöttünk családilag a Mammutban egy gyorsétteremben, mert nem bírták megmondani, hogy a halrudacskákban mi van. Végül felhívták az üzletvezetőt, és persze, hogy kiderült: az alsó fiókban igenis ott van az allergéntáblázat” – meséli egy édesanya. Egy fiatal pár egyik tagja pedig arról panaszkodott: a legtöbb helyen felületesen informálják őket, ilyenkor aztán jön a kétnapos gyomorbaj.
Bonyodalmas nagyok
Ha van is információ, az esetek jó részében egyáltalán nem fogyasztóbarát. Az Auchan például egyetlen érintőképernyős „kioszkot” – lényegében egy monitort – helyezett el a „friss áru osztályok” közé, így azon lehet csekkolni a kenyérfélék, a húskészítmények, a halak, a cukrászati termékek és az egyéb kategóriába sorolt – a négytojásos eperlevéltől a rumpralinéig terjedő spektrumon elhelyezett – portékák allergéntartalmát is. Elvileg képek is szerepelhetnének az egyes termékek mellett, de azok sokszor hiányoznak, így pedig meglehetősen macerás az eligazodás. Olyan kereső ugyanis nem létezik, hogy melyik sonkában nincsen tej, vagy melyik felvágott gluténmentes – ehelyett egyenként kell átböngészni a hosszú felsorolásban szereplő élelmiszerek jellemzőit.
Megpróbáltuk azt a módszert, hogy a pultban kinézzük a néhány potenciális sonkát, hogy majd a kioszknál leellenőrizzük, mi van bennük, de az ötletnek oda-vissza rohangálás lett a vége a pult és az egyetlen gép között, s 20 perces érintőképernyő-nyomogatás után úgy néztek a HVG munkatársára a vevőtársak, mintha azt gondolnák: ez az őrült nő biztosan itt próbál játékgép-szenvedélyének hódolni. „Tapasztalataink szerint a kioszkokat még kevésbé használják tájékozódásra, allergiában érintett vásárlóink jórészt a csomagolt termékeket választják, és azok jelöléséből szereznek az allergén összetevőkről információt” – mondták az Auchan sajtóosztályán.
Hová lett a klasszikus?
Érdekességek is akadnak: kiderült például, hogy a hagyományos magyar recept szerint jó sok tejszínből készülő lúdlábtortában egyáltalán nincs tej az Auchanban, az éppen Amerikába költöző Vajna Tímea fánkozójában pedig – a családi receptet őrző nagymamákkal ellentétben – a fánkból is kispórolják a tejet és a vajat. Ami amúgy az ízén is érezhető. Ez utóbbi hely mentségére legyen mondva, korrektül tájékoztatják az érdeklődőt az allergénekről, igaz, azon némi vita alakult ki a pult mögött, hogy vajon a fánk melletti másik fő portékájukban, a bagelben van-e tojás. (Mellesleg a szakácsművészethez valamit konyító vendégben fel sem merül, hogy a kerek, lyukas péksüteményben vajon miért lenne.)
A cukrászdákban mindazonáltal a Sacher torta tűnik a biztos választásnak tejallergia esetén. Az egyik ismert nemzetközi kávézóláncban pedig minden gond nélkül elkészítik a tejérzékeny gyermeknek a forró csokit rizstejből – majd ha a fogyasztó nem elég éber, akkor, puszta jó szándékból, egy óvatlan pillanatban méretes adag tejszínhabot nyomnak a tetejére.
Akciósnak ne nézd az allergénjét!
Az utóbbi időben sokszor közellenségnek kikiáltott diszkontok, az Aldi és a Lidl voltak egyébként az elsők, ahol pontos tájékoztatást adtak az allergiás az összetevőkről. Ezek a német láncok olyannyira előreszaladtak a tájékoztatással, hogy azt ugyan csak 2015 áprilisától írja elő a jogszabály, hogy minden összetevőről informálni kell a vevőt, mégis már egy évvel korábban, 2014 nyarán részletes, aprólékos összetevő-listát helyeznek el a péksüteményes polcaikon, s az allergéneket ezeken a cetliken vastag betűvel jelölik.
Átlátható a Spar rendszere is: ott az EU-ban elismert allergéntáblázatot használják, melyben például a glutén az 1., a tojás a 3., a mogyorófélék az 5., a tej pedig a 7. számot viselik. A listán amúgy a csillagfürt is szerepel 13. számmal, míg a puhatestűeket a 14. kóddal jelöli. A Spar péksüteményei mellett ott is vannak a számok. A jogszabály bevezetésekor még küzdöttek azzal a problémával, hogy az akciós túrósbatyuk, bucik vagy stanglik mellé nem siketült odaírni az allergéneket. Bár a sajtóosztály szerint ez a nehézség mára megoldódott, az óbudai Intersparban a hét elején még akadt olyan zsömleféle, amelyet leáraztak – az allergéninfó pedig lemaradt.
Az egyiknek sikerül
A Tudatos Vásárlók Egyesülete is megnézte a közelmúltban, hogyan tájékoztatják a pékségek az ételallergiásokat. A tesztben 13 budapesti pékségláncot és úgynevezett újhullámos, alternatív pékséget vizsgáltak. A Prímapéknél például gluténmentes termék gyanánt diabetikusat ajánlottak, a Princessnél pedig egyáltalán nem tudtak tejmenteset adni, holott a honlap alapján létezik ilyen termékük. A legtöbb pontot a Jacques Liszt, majd a Pipacs, illetve a Bite Bakery Cafe kapták, ezek minden információt megadnak a kenyereikről. Az újhullámos pékségek fő ismérve egyébként, hogy a kenyerekhez csak hagyományos kovászt használnak, élesztőt pedig sosem. Tej egyáltalán nincs a kenyerekben, hiszen azokba – ha a CBA-eladó az ellenkezőjét is állítja – nem szükséges semmiféle dúsítót adni jó alapanyag mellé. Másképp mondva: érdemes gyanakodni a minőséget illetően, ha egy kenyérnél többtucatnyi összetevőt lát felsorolva az ember.
Forrás: HVG.hu
