A kommunikáció fontossága

hirdetes

A kommunikáció fontossága

hirdetes

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

 

 

Hol volt, hol nem volt, az operencián túl, de az üveghegyen innen, az őstengerek langyos sós vizében éldegélt rengeteg egysejtű élőlény. Jól elvoltak egymás mellett, anélkül, hogy bármelyik is beleszólt volna a másik életébe. Mindegyik csak a saját dolgával törődött. Születtek, táplálkoztak, osztódtak és elpusztultak. Egyik sem érezte magányosnak magát, hiszen tudomást sem vettek a többiekről. Azaz volt köztük egy kis izgága, akit érdekelni kezdett, hogy vajon mit művelnek a többiek?

  Addig-addig dörgölődzött hol egyikhez, hol másikhoz, mígnem az egyik végre válaszra méltatta.
Mi lenne, ha ezentúl együtt maradnánk, és közösen végeznénk ugyanazokat a teendőket, mint amit eddig egyedül? Legalább nem unatkoznánk. Kérdezte a kis izgága.
Így is történt, és így sokkal jobban boldogultak a langyos, sós őstenger vizében, ahol azért nem volt veszélytelen az élet.

A többiek is látták, hogy ez a kettő milyen jól elvan, és egyre többen követték a példájukat. Sőt, voltak, akik már hárman-négyen, sőt egyre többen álltak össze. És most már nem úsztak el egymás mellett „szótlanul”, hanem „beszédbe elegyedtek” egymással.
És így született meg a kommunikáció. Legalább is a kommunikáció őse, a sejtközi kommunikáció.

Ez az alapvető funkció tette lehetővé, hogy azonos típusú sejtek csoportokat alkossanak, majd ezen belül létrejöhessen a munkamegosztás, a differenciálódás, melynek következtében bizonyos sejtcsoportok, csak bizonyos feladatokat lássanak el. Azt viszont magasabb szinten, profi módon. Végül is ez tette lehetővé magasabb szintű életformák kialakulását. És ez a folyamat a mai napig nap-mint nap lejátszódik a szemünk előtt, ahogy például a petesejtből, kialakul az emberpalánta.

De mi is az a kommunikáció?

Hát a mobiltelefon, vágná rá rögtön a legkevésbé felkészült elsős is, vagy a TV. Igen az is ahhoz tartozik, de az csak egy eszköz.
De mik azok az alapvető feltételek, amik a kommunikációhoz szükségesek?
Először is ugye kell valami információ, amit közölni akarunk. A gyermek a szülővel azt, hogy éhes, vagy álmos, esetleg fáj valami. A fiú a lánnyal, hogy szereti, főnök a beosztottal, hogy mit vár el tőle, vendég a pincérrel, hogy mit rendel, és így tovább.
Kell valaki, aki ezt az információt közli, és kell valaki, akivel ezt az információt közölni lehet, aki „meghallgat” minket. Különben az egész csak „pusztába kiáltott” szó marad.
És végül, de nem utolsó sorban, kell egy eszköz, és egy hálózat, egy közeg, amivel, vagy amin keresztül ezt meg tudjuk tenni. Kell az eszköz, és kell a közvetítő. Mert ha nincs akkor csak „belebeszélünk a légüres térbe”. És a légüres tér nem továbbítja a hangot. 
Az eszköz lehet a telefon, vagy a TV kamera és a készülék, de a kettő között kell a vezeték, vagy az az elektromágneses kapcsolat, ami közvetíti, átviszi az információt.


De mi köze mindennek az egysejtűekhez, kérdezheti bárki?

A kérdésre nagyon egyszerű, és egyben nagyon bonyolult a válasz.
Valakivel együttműködni azt jelenti, hogy egy közös cél érdekében összehangolt tevékenységet végzünk. Mindketten, vagy mindahányan, akiknek azonos a céljuk, és megegyeznek az együttműködésben. És itt kezdődik a gond. Hogyan tudok megegyezni valakivel, akivel nem tudok kommunikálni? Hogyan tud együttműködni két, vagy több sejt, ha nem ismerik egymást, ha nem kapnak információt egymásról. Szerencsére a természet gondoskodott arról a törzsfejlődés folyamán, hogy ezek a kommunikációs csatornák kialakuljanak ott, ahol ezekre szükség van. Ezek közül a legalapvetőbb kommunikációs rendszer a szöveti szerveződés során a sejtek között alakult ki. Tehát ott, ahol a sejtek differenciálódnak, és szövetté szerveződnek. Ha ez a kommunikációs hálózat nem létezne, akkor nem létezhetne együttműködés sem. Egy bonyolultabb rendszer még azt is feltételezi, hogy létezik egy szisztéma, amely önállóan, vagy valamilyen önszerveződés formájában vezényli az együttműködést. Az információs hálózat ehhez is nélkülözhetetlen.

hirdetes
Ma már senki sem tagadja, hogy az emberi szervezeten belül rendkívül összetett kémiai, biológiai, elektromos, és még ki tudja milyen, folyamatok zajlanak, melyek egy része ennek az információáramlásnak a szolgálatában áll. Azt azonban még sokan nem fogadják el, hogy ezt a hálózatot az emberi szem számára is látható formában meg lehet jeleníteni, ráadásul in vitró, vagyis a szervezeten kívül is. Vajon tényleg lehetséges ez?
A Celladam csoport, Kovács Ádám feltaláló vezetésével márkomminikáció, immunrendszer több mint húsz éve kutatja ezt a területet, és meggyőződésük szerint sikerült megtalálni azt a hálózatot, mely a sejtek közötti kommunikációt szolgálja. Ez nem csak elméleti felfedezés, hiszen egy speciális lézermikroszkóp segítségével láthatóvá, lefényképezhetővé tették ezt a hálózatot. Ez azért rendkívül fontos, mert ennek a hálózatnak a megléte, és állapota információt nyújt az immunrendszer állapotára vonatkozóan. Az immunrendszer állapota pedig, megfigyeléseik szerint, egyértelmű összefüggést mutat a daganatos betegségek kialakulásával.

Ennek a jelenségnek a felhasználásával dolgozták ki évekkel ezelőtt az ún. Celladam tesztet,
ami egy egyszerű vérvétellel képes kimutatni az immunrendszer normálistól eltérő állapotát. Ezáltal lehetővé vált, hogy a ma használatos klinikai vizsgálatoknál lényegesen korábban kimutatható legyen a daganatos megbetegedések veszélye.
Ha ez így van, akkor miért nem használják szélesebb körben?
Bár az eljárás 1995-óta szabadalmaztatva van, a széleskörű bevezetésére jogosultak a mai napig tagadják a használhatóságát, mondván, hogy kizárt dolog vérmintából ilyen következtetéseket levonni. Hiába vannak szemmel látható bizonyítékok, az illetékesek egyszerűen nem hajlandók a mikroszkópba nézni. Amit nem látunk, az meg ugye nem létezik. Az elutasító véleményt az Onkológiai Szakmai Konzílium néhány tagjának különvéleményére alapozzák, mely társaság tagjai alapvetően olyan orvosok, akik elkötelezettek a „hagyományos” rákgyógyítás módszerei mellett. Ld. kemoterápia, sugárterápia. Ezt tanulták, ezt gyakorolják, ebből élnek. Nehéz pártatlan véleményt várni, ha a véleményező ellenérdekelt.
hirdetes
Hogyan lehetséges, hogy a vérből számtalan fontos vizsgálatot végeznek a laborok, ezt pedig egyszerűen elképzelhetetlennek minősíti valaki. Pedig ez a hálózat szemmel láthatóan létezik, és ennek a hálózatnak a sérülései, esetleges megszakadása vezethet ahhoz az egyértelmű jelenséghez, hogy a sejt kiszakad megszokott környezetéből, elszigetelődik, és kontroll nélkül szaporodni kezd, vagyis beindul a daganatképződés. A hagyományos onkológia ezt úgy akarja megállítani, hogy sejtmérgekkel, vagy radioaktív sugarakkal próbálja elpusztítani a sejttömeget. Csakhogy ekkor az egyéb sejtek, elsősorban a szervezet saját védekező rendszerét jelentő immunsejtek is elpusztulnak, sőt sok esetben ezekre fokozottabban hatnak ezek a terápiák, mint magukra a daganatos sejtekre. Az így legyengített, tönkretett immunrendszer a továbbiakban csak a legszerencsésebb esetekben képes megvédeni a szervezetet bármilyen külső, vagy belső támadással szemben. Ennél a módszernél fel sem merül az a lehetőség, hogy a szervezet saját védekező képességét kellene helyreállítani, megerősíteni, hogy sikerrel vehesse fel a harcot a betegséggel. De vajon lehetne-e másképp?
A Celladam csoport kutatásai arra az eredményre vezettek, hogy sikerült találni egy olyan hatóanyagot, amely a tapasztalatok szerint képes a fent említett hálózat zavarait helyreállítani, az elszigetelődött sejtekről levétetni azt a maszkot, amivel elzárják magukat a környezetüktől, és ezáltal, újraindítani azt a folyamatot, mely az osztódás és a programozott sejthalál révén biztosítja az egészséges egyensúlyt a szervezetben. Ezt az anyagot összefoglaló néven Celladam hatóanyagnak nevezik, és a felhasználásával készült cseppek Vitacell néven kerülnek forgalomba. A készítmény óriási előnye, hogy szemben a kemo- és sugárterápiával, az eddigi tapasztalatok szerint semmilyen káros mellékhatása nincs. Van viszont több olyan pozitív mellékhatása, melyeket az eddigi 20 éves tapasztalat bizonyított be.
Így attól az egyszerű, nehezen vitatható ténytől, hogy a sejtek között létezni kell valamilyen formában a kommunikációnak, eljutottunk odáig, hogy a kommunikáció hiánya a szervezet megbetegedéséhez vezet. Ebből egyértelműen következhet minden józanul gondolkodó ember számára, hogy a betegség megszüntetéséhez nem a szervezet további szisztematikus rombolására, hanem védekező rendszerének, az immunrendszernek a megerősítésére, támogatására van szükség.
Izgága kis egysejtűnk sem lelt volna társra, ha kommunikálás helyett egy pohár sejtméreggel /kemo/ kínálja meg partnerét.

 

hirdetes

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

hirdetes
hirdetes

Szótár

Biztonságtechnika

A biztonságtechnika egy olyan interdiszciplináris tudomány, amely a tulajdon és a személy... Tovább

Bélflóra

    A bélflóra az emésztőszervekben élő baktériumok összessége.   A... Tovább

Tovább a lexikonra
hirdetes

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 194

Átlagos értékelés: 5.0