Az Asap Science szedte össze a kutatások eredményeit az éhség témájában, ugyanis arra voltak kíváncsiak, hogy mi zajlik le a testünkben olyankor, ha hosszú órákra vagy napokra leállunk az étkezéssel.

Az első 6 órában nem történik semmi különös, a testünk elkezdi lebontani a glikogént – ami energiát raktároz – glükózzá, ami a sejtek üzemanyaga. 6 óra után kimerülnek a glikogénkészleteink, így ez a folyamat megáll, ilyenkor egyszerre érezhetjük magunkat éhesnek és mérgesnek is.

A következő több mint 60 órában a testünk böjtölésbe kezd, ez a ketózis állapota. A test ilyenkor a zsírt kezdi lebontani, hogy energiához jusson. Zsírsavakká alakul át, amit viszont az agyunk – a glökózzal ellentétben – nem tud felhasználni. Az agyunk ezért a zsírsavak rövid láncú változatait, a ketontesteket kezdik hasznosítani. Ez működik is, de az agy energiaszükségleteinek körülbelül 75 százalékát elégíti ki, ezért a kognitív képességeink romlanak. Ilyen hatás figyelhető meg a hosszútávfutóknál és a szénhidrátszegény diétát alkalmazóknál.

Ha már 72 órája nem eszünk, akkor az agyunk testünk proteinjeit bontja le, ebből aminosav keletkezik, amiből glükóz jöhet létre. Ez jó hír az agynak, de rossz hír a testnek, ugyanis az izomtömeg felemésztésével testünk gyakorlatilag kannibalizálja magát. Ezt az állapotot egy átlagember max 3 hétig bírja, majd nagy valószínűséggel szívrohamban vagy szívritmuszavar miatt meghal.

Forrás: HVG.hu