A depresszió a lakosság 6-10 százalékát érinti, általában 40 éves kor körül diagnosztizálják, a betegek több mint felénél pedig 20 és 50 éves kor között jelentkezik. A nőknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál, és minden ötödik nőnél előfordul élete során. Depresszió a gyerekeknél apátia formájában, tinédzser és korai felnőttkorban viselkedési problémák, időskorban pedig pszichoszomatikus tünetekként jelentkezik.Nagyon sok disztímiás beteg (akik gyakran érzik magukat szomorúnak, lehangoltnak), észre sem veszi, hogy beteg, és segítségre van szüksége. Mindez azért szomorú, mert a disztímia kezelhető. 

Europában évente 150.000 ember lesz öngyilkos a depresszió miatt. Magyaroszágon ez a szám körülbelül évi 2400.

A disztímia tünetei:

 étvágytalanság, fáradékonyság, álmatlanság, rossz közérzet, koncentrációs zavar, lehangoltság, állandó szomorúság, kiüresedés, boldogtalanságérzet, kóros aluszékonyság.

A disztímia kezelése és gyógyulási esélyei

A kezelés farmakológiai és pszichoterápiás, tehát az érintetteknek antidepresszánsokat kell szedniük, mellette pedig pszichoterápiára kell járniuk. A terápia időtartama minden esetben attól függ, hogy mi a disztímia kiváltó oka: ha valamilyen konkrét esemény, akkor értelemszerűen annak jellegétől is függ a gyógyulási idő, ha viszont ismeretlen a kiváltó ok, akkor nehéz becslésekbe bocsátkozni. 

Egyedül annyi vehető biztosra, hogy a farmakoterápia mindig egy bizonyos idő után kezd el hatni: ez jellemzően hetekben, hónapokban mérhető valamennyi gyógyszer esetében. Ki kell emelni azt is, hogy utóbbi még nem gyógyulást jelent, hanem csak azt, hogy a készítményeknek köszönhetően kialakul egy jobb állapot. A teljes kezelés szinte mindig hosszú hónapokban, években mérhető.

Senkinek nem lenne szabad beletörődnie a krónikus boldogtalanságba, bármilyen enyhe legyen is az. Figyeljünk családtagjainkra, és barátainkra is jobban!

Szerző: Suba Krisztina – Személyi Edző