Pecsenye, hurka, kolbász, káposzta, kása, kalács és rétes – a véget nem érő, hosszú menüsorhoz. Így néztek ki a paraszti lakodalmi asztalok a 18.-19. században.
A 1700-as és még az 1800-as években is gyakori volt a hosszú, több napon keresztül tartó lakodalom, de a szerényebbnek számító egynapos menyegzőkön sem kellet nélkülöznie a vendégségnek.
Énekes felkonferálás az ételek előtt.
Az Újdonnan új vőfény kötelesség című anonim váci vőfélykönyv ételsora nem kevesebb, mint 8 fogással csábította a vendégeket: marhahúsleves, főtt marhahús a levesből tormamártással, káposzta disznóhússal, húsos kása rizsből, baromfival, becsinált, savanyú – (baromfival), főtt disznófej tormával, édes köleskása, pecsenye és sült tészta szerepelt a menüsoron.
A különböző fogásokat ételbeköszöntő előzte meg, azaz versbe foglalt ételsorral indították be az ünneplésre összegyűlt vendégsereg nyálelválasztását. A fogások között a soron következő ételekről szóló dalokkal szórakoztatták a meghívottakat, akik felkészíthették gyomrukat a következő ételre.
Egy 1847 után megjelent Vőfélykönyv első pár sora így hangzik:
„Melynek neve Leves,
Reménylem, hogy kedves
Mindnyájoknak fog lenni;
Mert ez az eleje,
S több étkek veleje,
Jó lesz ebből hát enni:
Még az Örömatya,
És az Örömanya,
Többet fog béküldeni.
Hús, hús és még több hús
A Marhahús felett
Ha levét megettük,
Jóízűn hörpöltük,
A húsát is együk meg.
Mert a lév csak korog,
Hasban húsért morog,
Még keveset hizlalt meg.
Messük hát a húsát,
Vessük el a csontját,
No, Muzsikus, most húzd meg”
Ez után az egyébként sem könnyű ételsorozat után húsos kása, főtt disznófej, vagy becsinált került az asztalra, majd a pecsenye következett. A pecsenyét a módosabb parasztok többféle húsból, kakasból, tyúkból, borjúból és sertésből készítették, amit káposztával, gyümölcsbefőttekkel és kaláccsal fogyasztottak. A 19. század elején már a gulyásos hús, a pörkölt, a paprikás és a paradicsommártás is megjelent a paraszti lakodalmak menüsorában.
Szerző: Suba Krisztina – Személyi Edző