A pH-érték hallatán mindenki valószínűleg a kémiaórákra, esetleg a rágógumira, dezodorra asszociál. Reméljük Neked a cikk olvasása után a ph - érték fogalma új dimenzióban fog eszedbe jutni: a test sav-bázis egyensúlyának szabályozása és befolyásolási lehetősége, a táplálkozás és a pH-érték összefüggései és nem utolsó sorban a sav asodás hatásai.
A sav-bázis egyensúly
Az emberi szervezet normális esetben alapvetően nem savas, nem lúgos (bázikus), ezt a „homeosztázist" azonban igyekszik dinamikusan fenntartani. Ebben legnagyobb szereppel a vesék és a tüdő (a vérben savi karakterrel oldódó szén-dioxid kilégzése révén) bírnak. Jelentős hatással van a sav-bázis egyensúlyra a táplálkozás is, de nem csak az határozza meg a szervezet „kémhatását".
A TEST SAV-BÁZIS EGYENSÚLYÁNAK SZABÁLYOZÁSA HÁTTERÉBEN A SZERVEZET FOLYADÉKTEREINEK HIDROGÉNION-KONCENTRÁCIÓJA (H+) ÁLL. A test különböző részeiben, szöveteiben a kémhatás (pH) eltérő, de az egyes sejttípusokban és a folyadéktérben irrevezibilis szervi károsodások nélkül csak szigorúan meghatározott értékek között változhat a pH. A vér normál pH-értéke 7,38-7,42 közötti, amely a különböző savat termelő vagy bázikus hatások következtében az élettel össze nem egyeztethető szinten kívülre kerülne, ha a szabályozó mechanizmusok nem lépnének közbe és nem akadályoznák meg azt. Ilyen szabályozás a folyadékterekben található puffer-rendszer működése (bikarbonát, foszfát), és a hidrogénionok vesében történő kiválasztásának módosulása-módosítása is.
A NÁTRIUM a KÁLIUMMAL együtt fontos szerepet tölt be a szervezet ozmotikus és sav-bázis egyensúlyának fenntartásában.
Légzés és sav-bázis egyensúly
A vér egyik jelentős feladata, hogy a szervekhez és szövetekhez juttassa a tüdőben felvett oxigént, és a képződött szén-dioxidot kilégzés céljából a tüdőhöz szállítsa. A vérkeringés normál funkciójának biztosításához a vér feladata, hogy kiegyenlítse a sav-bázis egyensúly változásait, biztosítsa a hidrogénionok koncentrációját,és ezáltal a pH-érték állandóságát. Három fontos kiegyenlítő rendszer vesz részt a pH stabilizálásában.
1. Nyitott rendszerként lényeges a BIKARBONÁT-RENDSZER, amely a légzésen keresztül a széndioxid-tenzió (pC02) megváltozásával és a szén-dioxid (C02) kilégzésével a pH-t közvetlenül befolyásolja.
A vér erőteljes savasodása (például intenzív edzésnél) azonban ezek által késleltethető, és a teljesítőképesség is bizonyítottan hosszabb ideig fenntartható. A pufferkapacitás túlterhelésekor fellépő acidózis az energiát szolgáltató folyamatok lassulását, illetve megszakadását eredményezi. Élettani feltételek mellett a vérben mérhető maximális acidózis 6,6-6,8 pH, a működő izomban a pH-értékek 0,2-0,3-mal alacsonyabbak lehetnek.
3. A pH-szabályozásában a LÉGZÉS mellett különösen a VESE vesz részt. Elsődleges feladata a nem illékony savak (például tejsav, kénsav) kiválasztása. A vese a hidrogénion-ürítést több módon segíti, ebből megemlítendő a disztális vesetubulusokban a glutamináz-enzim által glutaminból történő aminocsoport lehasítása és az ammónia NH3 képzés, ami H+-nal egyesülve az ammónium-ion (NH4~) formájában a vizelettel ürül - ezáltal képes a vizeletürítés kompenzálni a pH-érték változásait. Az egészséges vese által kiválasztott vize let pH-ja (a táplálkozás függvényében ) 5,5-9,0 közötti.
A savmegkötő bikarbonátpuffer-vagy a fokozott hidrogénion-képződés metabolikus, vagyis ANYAGCSEREVÁLTOZÁS OKOZTA acidózishoz vezet. A légzés útján megkísérelhető ennek az acidózisnak a kompenzációja (metabolikusan kompenzált acidózis). Hidrogén-és kloridion-vesztés (például hányás) esetén a ritkábban előforduló METABOLIKUS ALKALÓZIS alakulhat ki. Mivel a tüdő maximális terhelés mellett is mindig képes a termelődő C02 kilégzésére, ezért LÉGZÉSI ACIDÓZIS kialakulása főként tüdőbetegségek esetében lehetséges,a nem kielégítő C02-kilégzés által.