Latin neve: Salvia officinalis

 

A Földközi-tenger térségéből származik, de főként a dalmát tengerparton őshonos. Manapság Dél-Európában fordul elő leginkább. Magyarországon nem őshonos, de sokan gyógyhatása miatt ültetik. Hazánkban dísznövényként is sokszor előfordul kertekben, szép virága miatt temetőkbe is ültetik. igénytelen növény, így sziklakertekben és köves domboldalakon szintén megél.

 

Ha a zsályáról beszélünk, az Orvosi zsályára kell gondolni, természetesen mi is erről írunk.

A zsályának több mint 800 különböző alfaja létezik. Évelő, egyéves, lágyszárú félcserje, amely 80 cm magasra is megnőhet. A szárát a tövisszerű szőrök szürkére színezik, az alsó része fás. A levelei szintén szürkének látszanak rajta lévő apró bolyhok, szőröcskék miatt. Az alsó levelek nyelesek, hegyesek, a felső levelei pedig lándzsaszerűek. A virágai halványlilák, általában hármasával helyezkednek el és körülbelül 1-2 cm nagyra nőnek meg. A zsályának a termései tojásdad alakúak, kis makkokra hasonlítanak. A növény kesernyés, fűszeres illatot áraszt.

 

A zsálya leveleit használják gyógyászati célokra. Mivel a védett és napos helyeket kedveli, viszont fagyérzékeny, ezért fenyőágakkal le szokták takarni.

Szaporítása történhet maggal, tőosztással és dugványozással.

 

A virágát, csak toroköblögetésre vagy zsályaecet előállítására használják. A levelét májusban és júniusban szokás gyűjteni, még virágzás előtt. Mivel a zsálya száraz, napos időben termeli az illóolajat, ezért ajánlatos napsütésben, déltájban szedni és utána árnyékos helyen szárítani. Ezután, jól zárható edénybe tároljuk, hogy ne veszítse el az aromáját.

 

Már az őseink is megbecsült gyógynövénynek tartották. Az egyik leghatásosabb méregtelenítő növényünk, ugyanis a méreganyagok lebontásában és megmozgatásában segít. Több szakértő szerint kontrollálja az izzadást, de egyben izzasztó hatású is, mivel láz csökkentésére alkalmazzák. Fertőtlenítő hatású, így külső borogatásként szintén sokszor használják. Fogyasztása esetén immunerősítő, emésztésjavító és vértisztító. Öblögetőként fogíny-, száj- és nyálkahártya-gyulladás gyógyítására használatos. Légzőszervi megbetegedés esetén rendkívül hatásos. Rovarcsípés és egyéb külső sebek keletkezésekor a levél nedveivel érdemes bekenni a sérült területet.

 

Nem ajánlott a fogyasztása kismamáknak, gyomorfekélyeseknek és hasnyálmirigy gyulladás esetén.

 

Fűszerként elsősorban a keserű íze miatt használják. Általában zsíros és szárnyas ételek adaléka. A virágát salátákhoz keverik.

 

Gyógynövényként illóolajat, teákat, borogató levet készítenek belőle.