Latin neve: Veronica officinalis

 

Hazája Európa és Nyugat-Ázsia.

Erdőkben, cserjésekben, kerítések mellett, árkokban, utak mellett, erdők szélén él, főként a száraz, de mészkőmentes talajt kedveli.

 

Az orvosi veronika az útifűfélék családjába tartozik. A levelei szőrösek, szürkés-zöld színűek és fűrészesek. A szára sokszor földön kúszó, ezen találhatóak a világoskék vagy lila színű virágai. Ha megérintjük vagy megmozdítjuk a növényt, aprócska virágai könnyen lehullhatnak. Május elejétől augusztus végéig virágzik.

 

Az orvosi veronika, virágzó hajtását használják gyógyászati célokra, amelyet június-augusztus környékén érdemes leszedni. Azok a leghatásosabb növények, amelyek tölgyfa alatt vagy erdő szélén élnek.

 

Az orvosi veronikát, már az ókori rómaiak is ismerték. Egyszerűen „minden bajra jó orvosságnak” nevezték, innen maradt meg a mai napig emlegetett neve a „világ gyógyszere”.

 

Amennyire népszerű volt az őseink között, mára egyre kevesebben használják, főleg gyógyászati célokra. Elsősorban emésztőrendszeri-, idegrendszeri problémákra, légúti megbetegedésekre, reumatikus fájdalmakra gyakorol jótékony hatást. Megszünteti a gyomorhurutot úgy, hogy közben segíti az emésztést. A teáját a következő betegségek gyógyítása céljából fogyasztják: köhögés, hörghurut, tüdőbaj, krónikus hólyagbetegség, vesekő, hasmenés. A külsőleg használandó kenőcsöt vagy főzetet bőrbetegségekre, bőrsérülésekre használjuk. Ízületi fájdalmakra is sokszor gyógyír.

 

Teát, krémet és tinktúrát készítenek belőle.