Latin neve: Pimpinella anisum

 

Az Ánizs Nyugat-Ázsiából származik, de őshonos a Földközi-tenger területén és Egyiptomban, valamint Észak-Afrikában is. A világ minden részén elterjedt gyógy- és fűszernövény, hazánkban sokan termesztik. Főként Németország híres az ánizstermesztéséről. Angliában a XIV. században lett elterjed, azóta az egyik legnépszerűbb fűszerük.

 

A középkor egyik legkedveltebb fűszere volt, fizetőeszközként többször használták. Sokan bécsi kökénynek is nevezik, mert hasonlít hozzá, viszont aromásabb.

Lágy szárú, egyéves, nedvességet és meleget kedvelő növény. Kinézetre hasonlít a kaporhoz, nem csoda, hiszen egy családba tartoznak. A magjai körte, tojásdad alakúak, augusztus szeptemberben érik meg. Ezek körülbelül 3-5 mm hosszúak, barna vagy zöld színűek, de lehet sárga is, ez azonban rosszabb minőségre utal. A virágja fehérek, kis ernyőt alkotnak, júliusban virágoznak. A hazánkban termesztett ánizs körülbelül 40-50 cm magasra nő meg.

 

Magyarország egész területén termeszthető, minden talajon jól fejlődik. Kedveli a meleg és tápanyagban gazdag helyeket. Márciustól áprilisig a magjáról szaporíthatjuk. Július közepén gyűjtik össze a magját, amit ezután szellős helyen tárolnak.

 

A friss leveleket nyáron ajánlatos szedni, ha tárolni szeretnénk. A magvakat csak akkor szedjük, ha teljesen megérett. Fontos, hogy a begyűjtés után a termést zárt helyen tároljuk, hiszen könnyen elveszítheti illatát és aromáját.

 

Az ánizs magja illóolajokban gazdag, így a belőle készült tea, nyugtató, köhögéscsillapító, fertőtlenítő, közérzetjavító. Sokan javasolják szélgörcsökre, gyomorproblémákra, étvágytalanságra, vértisztításra, bélbántalmakra. Továbbá ánizsból készítenek hashajtó szert és fejtetvek elleni oldatot.

 

A leveleiből teát készíthetünk, ízesíthetünk vele salátát, túrót és sajtot. Magjából szintén készítenek teát, de ízesítésként használják süteményekhez, különböző ételekhez, levesekhez, húsokhoz, sőt kenyérhez is.