Az EGO mennyiséget akar, a LÉLEK minőséget. Ez egy abszolút jellemző mondat a mai világra. Nem vagyok pszichológus, sem semmi egyéb. Látok dolgokat, rengetegszer elkeserítőnek találom. Ám ezt a mondatot szeretném arról az oldalról megközelíteni, hogy munkám során mit tapasztalok.
Írok edzéstervet, ismétlésszámokkal, egy ellenállással, ami véleményem szerint megfelelő annak az illetőnek, akinek írtam a tervet. Egyik edzésnapon képes megcsinálni, másik edzésnapo - amikor kicsit rosszabb napja volt, kevesebbet aludt, 2-vel több dolgon jár az agya, mint előtte - nem. Rászólok, hogy akkor itt most elég, mert már nem szabályos a végrehajtás. Ilyenkor az EGO bekapcsol, és azt feleli nekem, hogy még van 3 ismétlés hátra a terv szerint.
Igen, valóban lenne még 3 ismétlés, de én szakemberként úgy ítélem meg, eddig volt szabályos. Sajnos manapság mindenki megfelelési kényszerben szenved, annyira rajtunk van a másiknak való megfelelési kényszer, a mindig a maximális teljesítmény kisajtolása magunkból…ebből keletkezik a sok sportsérülés, más fizikai bántalmak, s akkor még nem beszéltem arról, hogy SZVSZ ezért van ennyi lelki sérült ember is. Mert valami miatt az EGO diktál az életünk során 90%-ban, a maradék 10% marad a léleknek.
Az EGOnak nehéz elfogadnia azt, ha valami nem úgy megy, mint szokott, vagy ha kicsit mást kéne előtérbe helyezni. Többek között ezért taposunk át gátlástalanul másokon, ezért vállalja túl magát mindenki. Aztán persze, ha valami nem sikerül úgy, ahogyan eltervezük, akkor nem az EGO sérül, hanem a LÉLEK. A kudarc élmények, amibe az EGO beletol minket, mindig a LÉLEK sebhelyei lesznek.
Van az a mondás, hogy a LÉLEK mindent elvisel, szerintem nem. Persze ezzel senkiben nem szeretném sugallni, hogy az ego nem fontos, mert az. Törekedni kell az egyensúly megtalálására, mint mindenhol.
Szerző: Kerekes Dániel - Személyi edző